A „Maamme” (Földünk) a Finn nyelvű címe Finnország nemzeti himnuszának. A himnusz címe Svéd nyelven - mely Finnország második hivatalos nyelve – Vårt Land.

A finn nemzeti himnuszt Johan Ludwig Runeberg írta és Fredrik Pacius zenéjével 1848. május 13-án a Flóra ünnepet tartó diákok adták elő a Helsinkihez tartozó Kumtahti Manor mezején. Runeberg a Porvoo Líceum igazgatója az eredeti szöveget svédül írta „Vart Land” címmel két évvel korábban. Az eredeti vers 11 versszakból állt. A verset 1846 őszén publikálta az 1808-1809-es háborúról írt „Fanrik Stals Sanger” (Stal kadét történetei) című 35 balladát feldolgozó kötetének előhangjaként. E háború eredményeként az 1809-es haminai egyezménnyel került Finnország Svédországtól Oroszországhoz. Runeberg célja a finn nemzeti érzések felélesztése volt. Azt mondta, hogy a mű megírására Vörösmarty Mihály 1836-ban írt „Szózat” című költeménye ihlette, mely magyar nemzeti ének lett. Runeberg verse a XX. Századra oly mértékben hatott a nemzeti érzésre, hogy a szerző a nemzet költője lett. Fredrik Pacius a Helsinki Egyetem német származású tanára volt, és bár a költeményt korábban már többen is megzenésítették, mégis az ő zenéjével lett népszerű. Olyannyira, hogy később ez lett a zenéje az észt nemzeti himnusznak a „Mu isamaa” -nak is. A finn történészek azt tartják, hogy Finnország 1848. május 13-án Flóra napján született. A mű finn szövegét Paavo Cajander írta a XIX.sz. végén.

Maamme

(Finn fordítás: Paavo Cajander)

Oi maamme, Suomi, synnyinmaa!

Soi sana kultainen!

Ei laaksoa, ei kukkulaa,

ei vettä rantaa rakkaampaa

kuin kotimaa tää pohjoinen.

Maa kallis isien.

Sun kukoistukses kuorestaan

kerrankin puhkeaa;

viel' lempemme saa nousemaan

sun toivos, riemus loistossaan,

ja kerran laulus, synnyinmaa

korkeemman kaiun saa.

A magyar szöveg:

Földünk, földünk, ó hazánk,

Messze hangzik a drága név!

Nincs hegy, mely az égig érne.

Nincs mély völgy, se hullám mosta part.

Ősi Északunk, hogy szeretünk téged.

Te őseink drága földje.

Virágaid, a rügyekben rejtőztek

Gyümölcsöt érlelnek újra;

Nézd! Szeretetünkből még egyszer kihajt

Fényed, örömöd, reményed és tüzed.

És egy napon tisztábban cseng

Földünk dala mely énekünk.