Újabb "Repülő Finn" a láthatáron! Mika Pauli Häkkinen 1968, szeptember 28-án született a finnországi Vantaa-ban Aila és Harri Häkkinen második gyermekeként - nővére, Nina után. A család átlagos körülmények között élt: az apa főállásban elektroműszerész, mellékállásban taxis, az anya pedig titkárnő volt. Mika hatéves korában kapta meg tőlük első gokartját, amellyel a közeli Keimolában fekvő pályán gyakorolhatott - és gyakorolt is - minden szabad pillanatában. A Häkkinen szülők nem álmodtak nagy karriert fiuk számára, egyszerűen csak örültek, hogy a kis Mika le tudta magát foglalni egy hobbival, így minden eszközzel támogatták a gyerek gokartozás iránti lelkesedését. Mika első, már jegyzett sikerei 10 éves korától jöttek: 1978-ban és 1979-ben megnyerte a keimolai gokart klub junior bajnoki címét. 1981-ben finn gokart bajnok az F-minisorozatban. 1983-ban Németországba utazik a finn válogatottal az Európa-bajnokságra, ahol egy nevezési hiba miatt csak csapatban indulhatnak el a finn pilóták. A finnek meg is nyerik ezt a versenyszámot - elsősorban Häkkinennek köszönhetően, aki a csapatversenyek során minden futamot megnyert, amelyben elindult. Egyébként ezen a versenyen talákozott egymással először Mika és egy bizonyos Michael Schumacher nevű német fiú. Egy évvel később ismét összefutottak Lavalban a junior világbajnokságon, ahol két futamban egymás ellen is pályára léptek: első csatájukat Schumacher nyerte, a másodikat Häkkinen. Mika 1987-ben, 19 éves korában kezdett együléses forma-autókkal versenyezni különböző skandináv Forma-Ford 1600-as bajnokságokban. Rögtön első évében megnyeri a finn, a svéd és az északi bajnokságot. Ennek nyomán a Marlboro meghívta egy tesztelésre az angliai Doningtonba. A "válogatáson" pilótákat kerestek a következő szezonra a Dragon Racing Team számára a brit Forma-Opel-Lotus sorozatba. A teszt legjobbja a szupergyors Häkkinen volt, akinek sikerült új pályacsúcsot is felállítania. Mellé a 17 éves skót Allan McNisht választották ki a másik autóba. Miután Nagy-Britannia a technikai sportok központjának számít, a brit bajnokságba szóló meghívó természetesen óriási kiugrási lehetőséget jelentett Mikának. A nemzetközi karrier felé vezető úton új menedzserre is volt szüksége: az ügyeit addig intéző Kari O. Sohlberget az 1982-es Forma-1-es világbajnok, Keke Rosberg váltotta, aki addigra már tehetségkutatásra adta fejét. 1988-ban a Dragon Racing két bajnokságban állt rajthoz: a Forma-Opel Lotus brit bajnokságában és az Európa-bajnokságban. A csapat két pilótája testvériesen osztozott a dicsőségen: a brit bajnokságban McNish lett az első, Mika a második; az Európa-bajnokságban Häkkinené a diadal és Allané az "ezüst". A két fiú számára nagy előny vetélytársaikkal szemben, hogy csapatuk a Marlboro támogatásával jóval többet tesztelhettek, mint mások. A Dragon Racing ekkor úgy határozott, hogy egy osztállyal feljebb lép: a brit Forma-3-ba. A Reynard kasztnival és a Toyota motorral Mika kissé eltűnt a szürke középmezőnyben: első Forma-3-as évében 7. lett a brit bajnokságban, a Makaói Világkupán pedig mindössze a 15. helyen kvalifikálta magát. Itt egyébként ismét kereszteződtek útjaik Michael Schumacherrel, aki az első futamot megnyerte Reynard-Volkswagenjével, ám a másodikban kiesett. A következő évre, 1990-re, azonban Häkkinen remek lehetőséghez jutott: Dick Benetts szerződést ajánlott neki csapatához, a West Surrey Racing Teamhez. Ez a csapat a Forma-3-as világ legpatinásabb istállójának számított és már korábban is sikert sikerre halmozott. Legnagyobb felfedezettjük egy bizonyos Ayrton Senna volt néhány évvel azelőtt. A West Surrey Racing 1990-ben Ralt kasztnival és Mugen-Honda motorral állt rajthoz. Mika csapattársa újfent egy jövőbeni Forma-1-es pilóta, az ír Eddie Irvine lett. Ezzel az autóval és azzal a háttérrel, amit a csapat nyújtott nem is nagyon illett mást tenni, mint nyerni és ennek az elvárásnak Mika tökéletesen eleget is tett - újra magára vonva a nemzetközi autósportélet tehetségkutatóinak figyelmét. A brit bajnokságban Häkkinen fölényes diadalt aratott, sőt még arra is jutott ideje, hogy "vendégszerepeljen" olasz, francia és német bajnoki futamokon. Mindenhol nyert. A német bajnokság hockenheimi futamán Michael Schumachert utasította maga mögé. Pengeváltás Schumacherrel Makaóban Az év legnagyobb eseménye azonban még hátra volt: a Makaói Világkupa. Az 1990-as esztendő az egyik legjobb esztendő volt a Forma-3-ban. Csak végig kell nézni azoknak a névsorán, akik megjelentek Makaóban! Köztük volt többek között Eddie Irvine, Heinz-Harald Frentzen, Mika Salo, Michael Schumacher és persze Mika Häkkinen - egy sor jövőbeni F1-es sztár. Hamar kiderült azonban, hogy Schumacher és Häkkinen mellett a többiek (akiket pedig szintén nagy tehetségeknek tartottak - nyilván nem ok nélkül) labdába sem rúghatnak. Szenzációs verseny volt a két ifjú zseni között! Az időmérő edzéseken Häkkinen legyőzhetetlen volt. Ralt-Mugen-Hondája a leggyorsabb volt az egyenes szakaszokon és noha a Reynard-Volkswagennel versenyző Schumacher tudott rajta hozni a technikásabb szakaszokon, a kör végére mégis rendre Mika állt az élen - olyan köridőket futva, amitől elállt a nézők lélegzete. Ennél már csak a két futam volt még elképesztőbb! Az első futamon Mika végig megőrizve vezető helyét nyert. Az ő malmára hajtotta a vizet, hogy Schumacher rosszul rajtolt a második helyről, így meg tudta előzni Mika csapattársa, Irvine. Schumacher a versenyben ugyan visszaelőzte Eddie-t és miután üldözőbe tudta venni Häkkinent csökkentette a hátrányát a finnel szemben (többek között a leggyorsabb kört is Michael futotta), ám már nem volt annyi ideje, hogy utol is érje az egérutat nyert Mikát, aki így végül 2,66 mp-es előnnyel nyerte meg az első futamot. A második futamban Schumacher megint nem rajtolt jól, de ezúttal nem vesztette el második helyét és azonnal üldözőbe tudta venni az élről induló Mikát. A német pilóta aztán meg is előzte Häkkinent. Leszakítania azonban már nem sikerült: egy kicsit ugyan mindig lélegzethet jutott a kanyargós városi szakaszokon, ám az egyenesekben Mika mindig úgy dolgozta le a hátrányát, ahogy akarta. Schumacher később úgy nyilatkozott erről, hogy úgy érezte Häkkinen csak játszik vele és gyakorlatilag akkor tudna elmenni mellette, amikor akarna. Hogy így volt-e, vagy Mika valóban nem talált fogást a német fiún, azt nem tudni, de azt igen, hogy a nézők egyik ámulatból a másikba estek, amikor azt látták, hogy a két élen álló fiatal nemcsak hogy mindenki mást alaposan lefőz, de mindketten gyorsabb köröket futnak a versenyen, mint amivel Mika a pole-t megszerezte az időmérő edzésen! Azok akik tanúi voltak az eseménynek, a mai napig minden idők egyik legnagyszerűbb Forma-3-as versenyéről beszélnek! Már akkor látszott: ezek a srácok különlegesek... Mika természetesen vérbeli autóversenyző volt, ráadásul fiatal és ambiciózus is, így nem hagyhatta, hogy legyőzzék. Az összetett győzelemhez elég lett volna az is, ha Schumacherhez képest 2,66 mp-en belül ér célba, de ő mindent meg akart nyerni: az időmérő edzés és az első futam után a második futamot is! Ezért az utolsó körben előzésre szánta el magát az egyik hosszú egyenesben. Azonban Schumacher sem tartozott a puhány autóversenyzők közé és foggal-körömmel ragaszkodott a futamgyőzelemhez. Amint Mika kihúzódott jobbra Schumacher mögött, Schumacher védendő pozícióját szintén jobbra mozdult egy kicsit. Ekkor Mika hátulról elkapta autójával Schumacher autóját, ami kivágta a pályáról a Ralt-Mugent. Schumacher autója is megsérült, de ő tovább tudott menni és a futamgyőzelem mellé bezsebelhette az összetett diadalt is. Mika a pálya szélén kipattant autójából, dühösen földhöz vágta kesztyűit, majd sírva fakadt. Érthető, hiszen biztosnak hitt siker csúszott ki a kezei közül - úgy ment Makaóba, mint favorit, ám végül mégis üres kézzel kellett távoznia. A legtöbben - köztük a versenybíróság is - úgy értékelték, hogy szokásos versenybalesetről volt szó és Schumacher szabályos módon védte pozícióját. Voltak, akik támadták Mikát "ostobaságáért", hiszen övé lehetett volna a bajnoki cím, ha egyszerűen csak szorosan Schumacher mögött fut célba. Mika azonban úgy nyilatkozott, hogy teljességgel természetellenesnek érezte volna, ha 10 km/h-val gyorsabb autójával nem próbálkozik meg az előzéssel. Igazi autóversenyzőként nem engedhette meg magának, hogy ne akarjon nyerni, ha erre megvan a lehetősége. Ugrás a Forma-1-be! A csalódás nem tartott sokáig. Néhány héttel később Mika és menedzsere már a következő lépésen, a Forma-3000-en gondolkodott. Häkkinen részt is vett néhány teszten az ORECA csapattal, ám F3000-es bemutatkozásra versenyen mégsem került soha sor. Keke Rosberg ugyanis óriási meglepetéssel szolgált a közvélemény számára: 1990 decemberében bejelentette, hogy védence a következő évtől a Forma-1-es Lotus csapat versenyzője lesz! Az egykoron nagynevű istálló ugyan 1991-ben már csak a királykategória sereghajtói közé tartozott, de mindenkinek el kell valahol kezdeni. Mika a Judd motorral hajtott géppel a 15. helyen végzett az év végén 2 ponttal - amelyet Imolában szerzett egy szenzáció számba menő 5. hellyel. Ugyan kétszer nem kvalifikálta magát a versenyre (Francia és Brit Nagydíj), de azt, hogy ez nem az ő hibája volt, hanem az autóé, jelzi, hogy ez az év során egymást váltó három csapattársával Julian Bailey-vel, Johnny Herberttel és Michael Bartelsszel is előfordult (Bailey-vel, háromszor, Herberttel egyszer, Bartelsszel négyszer). Pontot szerezni azonban mindannyiuk közül egyedül Mikának sikerült. 1992-ben a Ford motor javított valamicskét a Lotus helyzetén: Mika összesen 11 pontot gyűjtve a 8. helyen végzett az év végén, csapattársa, Herbert a 14. helyen 2 ponttal. Mika legjobb helyezését Franciaországban és Magyarországon érte el (4. hely). Ezzel együtt a Lotus nem jelentett nagy perspektívát egy olyan fiatal tehetség számára, mint Mika. Érthető tehát, hogy a finn fiú örömmel fogadta el a McLaren-Ford ajánlatát 1993-ra - még akkor is, ha ez az ajánlat csupán teszpilóta szerződést jelentett. A csapat két versenypilótája a brazil csillag, Ayrton Senna és az amerikai Michael Andretti voltak ekkor. Míg Senna a második helyen végzett a VB-pontversenyben Alain Prost mögött, addig Andretti csupán a hetedik helyre volt jó - ráadásul a mezőny legnagyobb autótörői közé számított. Ezt Ron Dennis az Olasz Nagydíjig volt hajlandó tűrni, az utolsó három versenyre azonban már a tesztpilótát, Häkkinent ültette a kettes számú McLarenbe. És Häkkinen várakozásokon felül bizonyított! A tejfölöösszájú fiatal világraszóló szenzációt okozott: első mclarenes időmérő edzésén megverte a Forma-1 legnagyobb sztárját, az időmérő edzések királyát, Ayrton Sennát! A különbség ugyan csak 48 ezred volt, de akkor is ott volt! Sennát természetesen rendkívüli módon bosszantotta a dolog és a versenyen már nagyon odafigyelt Mikára - hamar megelőzte és ezzel helyreállította tekintélyét. Häkkinen azonban letette a névjegyét! A következő futamon Suzukában végre felléphetett a dobogóra is - pályafutása során először: harmadik hely Senna és Prost mögött. Az év utolsó versenyén, Ausztráliában ugyan nem ért célba, de hihetetlen alapgyorsasága és fantasztkus motiváltsága meggyőzte Ron Dennist arról ezen a három futamon, hogy Mikának nem tesztelnie, hanem versenyeznie kell! Fejlődés Ron Dennis szárnyai alatt 1994-ben Senna a Williams-Reanult-hoz szerződött, így Häkkinen csapattársa a brit Martin Brundle lett, a McLaren pedig Fordról Peugeot motorokra váltott. Mika amikor célba ért, mindig dobogóra állhatott és 26 pontjával negyedik lett a világbajnokságban (csapattársa 10 ponttal kevesebbel a hetedik). A legjobb helyezését a Belga Nagydíjon érte el, ahol Schumacher élről való diszkvalifikálása után bezsebelhette a második helyért járó 6 pontot. Egy futammal előtte, Magyarországon viszont nem állhatott rajthoz, mert Hockenheimban tömegbalesetet okozott, ezért egy futamtól eltiltották. (Ekkor a csapat francia tesztpilótája, Phillipe Alliot helyettesítette.) 1995-ben elkezdődött a McLaren Mercedes-korszaka. Mika ismét új csapattársat kapott Mark Blundell személyében. Az új motorpartnerrel a wokingi csapat kicsit ugyan visszaesett az előző évhez képest, de tudták, hogy hosszú távon jobban jártak a Mercedesszel, mint a Peugeot-val. Mika az év végén a hetedik helyen végzett - Olaszországban és Japánban a dobogó második fokára állhatott fel - 17 ponttal, Blundell a tizediken 13 ponttal. Ez az év azonban sajnos nem az eredmények miatt marad emlékezetes Mika pályafutásában. A szezon utolsó versenyén, az ausztráliai Adelaide-ben az időmérő edzésen Mika autóját az egyik kanyarban megdobta a rázókő defektet okozva. A McLaren 250 km/h-s sebességgel csapódott a közeli korlátba, Häkkinen pedig súlyos, életveszélyes koponyasérüléseket szenvedett, melynek következtében egy napig kómában volt. Sid Watkins professzor egy későbbi beszámolója szerint a kórházba szállítás közben már kiderült számukra, hogy Mika túl fogja élni a balesetet. Az azonban mindenki számára kérdéses volt, hogy szenved-e maradandó sérüléseket, illetve hogy lelkileg fel tudja-e úgy dolgozni a szörnyű élményt, hogy valaha még vissza tud ülni egy versenyautóba. Häkkinen öt hétig volt kórházban, majd a téli szünetet is kihasználhatta a lábadozásra és gondolatai rendezésére. Végül úgy döntött, hogy folytatja. Fizikailag a balesetből "csupán" egy enyhe halláskárosodás maradt vissza, ám lelkiekben sokáig kísértette még a szörnyű emlék. Nagyon sokat segített a sokk feldolgozásában barátnője, Erja Honkannen, aki Finnországban ismert személyiség volt (különböző televíziós utazási magazinkoat vezetett). Szintén mellette állt a nehéz időkben menedzsere, Keke Rosberg, tanácsadója Didier Coton és csapatfőnöke, Ron Dennis is. Sőt, utóbbival ekkor fűződött igazán szorosra barátsága. Dennisre nagy hatást tett Mika bátor küzdelme a visszatérésért és innentől szinte apa-fiú kapcsolattá alakult kettejük viszonya. Az 1996-os szezon kezdetére Mika teljesen rendbejött és vállalta is az indulást. Csapattársa immár a skót David Coulthard volt. Häkkinen sokszor célba ért és szorgalmasan gyűjtögetve a pontokat végül az ötödik lett a VB-pontversenyben 31 ponttal. Csapattársa, Coulthard csak a hetedik lett 18 ponttal, ám ő Monacóban felállhatott a dobogó második fokára is, míg Mikának ebben a szezonban a harmadik hely volt a legjobb helyezése (igaz, ez négy alkalommal is). 1997-ben aztán Coulthard le is győzi: harmadik helyen végez a világbajnokságban 36 ponttal, míg Mika csak a hatodik 27 egységgel. Häkkinen skót csapattársa rögtön futamgyőzelemmel nyitja az évet Ausztráliában, majd ismétel az Olasz Nagydíjon. Eközben Mika maximum harmadik helyeket bír szerezni. Az év utolsó versenyén, Jerezben azonban - kis csapattársi és csapaton kívüli segítséggel - végre megtörik a 96 versenyen keresztül tartó nyeretlenségi sorozat. Miután Michael Schumacher kiesett a versenyből, Jacques Villeneuve-nek (Williams-Renault) már elég a dobogó harmadik helye is ahhoz, hogy világbajnok legyen, ezért úgy dönt, hogy kíméli autóját és maga elé engedi a két McLaren-Mercedest. Ekkor azonban még Coulthard, Häkkinen a sorrend. Ron Dennis régóta úgy vélte, hogy Mikának csak egy lökésre lenne szüksége a nagy lelki áttöréshez és most úgy látta, hogy elérkezett az idő erre a bizonyos lökésre: utasítja Coulthardot, hogy adja a versenyt Häkkinennek. A skót nem is ellenkezik, így Mika életében először a dobogó legfelső fokára állhat F1-es futamon! Kétségtelenül kiváló képességei ellenére majdnem 100 futamra volt ehhez szüksége, ezért néhányan korábban már kezdték az "örök tehetségek" között elkönyvelni - az olyan pilóták között, akikben megvan ugyan a talentum, de azt döntő helyzetekben nem tudják kihozni magukból. Aki estetleg a jerezi ajándék-győzelem kapcsán még mindig csak legyintett és továbbra is így gondolkodott Mikáról, annak 1998-ban rá kellett jönnie, hogy Ron Dennisnek igaza volt: a finn pilótának valóban csak az első löketet kellett mesterségesen megadni - utána már minden ment magától... Végre a csúcson! - 1998 Persze kellett ehhez egy remek autó is. A Mercedes motort sokan már 1997-ben erősebbnek tartották mind a Renault-nál, mind a Ferrarinál - ennek köszönhették a gyors pályákon való tündökléseket és a három futamgyőzelmet -, ám a kaszni még hagyott kívánnivalót maga után. A probléma kiküszöbölését nem aprózta el Ron Dennis: leszerződtette a mezőny legjobb aerodinamikusának tartott sztár-mérnököt, Adrian Newey-t, aki addig a Williams sikersorozatának "felelőse" volt. A "csomagot" a japán Bridgestone gumijai tették teljessé. Az eredmény: a McLaren-Mercedes már az 1998-os szezont megelőző teszteken is sokkolt mindenkit körideivel. Az első futamig persze még reménykedhettek az ellenfelek, hogy csupán tesztes "trükkről" van szó. Amint az Melbourne-ben kiderült: nem arról volt szó... A McLarenek esélyt nem adva a többieknek foglalták el az első sort. Mika megverte Coulthardot, így övé lett a pole. Innentől meg már csak a rajtot kellett megnyernie... A két McLaren-pilóta ugyanis a verseny előtt megállapodott abban, hogy a futamot az nyeri, aki az első kanyarba először ér - a másik a verseny további részében nem támadhatja az elől lévőt. Ez a gyakorlat - amikor fény derült rá - sok vitát váltott ki, hiszen sokan nem tartottak sportszerűnek egy ilyen megállapodást. Ezzel együtt a szabályok (akkor még) nem tiltották, hogy a csapat és pilótái úgy "osszák le" egymás között a helyezéseket ahogy akarják és ahogy tudják.... Még több vitára adott okott az első futam, az Ausztrál Nagydíj alakulása: Häkkinen megőrizte vezető helyét a rajt után is - tehát a Coultharddal kötött megállapodás alapján neki "kellett" megnyernie a versenyt. A csapat azonban egy alkalommal tévesen hívta ki Mikát a boxutcába, így Coulthard mégis elé keveredett. A dilemmát úgy oldotta meg Ron Dennis, hogy - Jerez után ismét - utasította Coulthardot, hogy engedje maga elé Häkkinent. A skót újfent engedelmes volt: pár körrel a verseny vége előtt lelassított és hagyta, hogy csapattársa haladjon át először a célvonalon. Különösen a fogadóirodák kérdőjelezték meg a végeredményt, hiszen úgy érezték a Forma-1 "becsapja" ügyfeleiket (ezúttal konkrétan a Coulthardra fogadókat), amikor mesterséges módon határoz egy csapat két pilótája helyezéseiről. A botrány aztán szépen lassan feledésbe merült, amikor Häkkinen - immár csapattársi segítség nélkül, valóban tisztán - fölényesen megnyerte a Brazil Nagydíjat is. Legnagyobb vetélytársának a most is második helyen végző csapattárs, Coulthard tűnt és a sajtó az "ezüst nyilak" fölényét látva máris elkönyvelte, hogy a McLarenek legfeljebb egymás között fogják eldönteni a VB-címet. Ott volt azonban Mika régi vetélytársa, a Ferrarival versenyző Michael Schumacher is, aki az Argentin Nagydíjon nagy meglepetésre "le tudta nyomni" a McLareneket és megnyerte a futamot. Häkkinen második helye azonban azt jelentette, hogy nem kellett aggódnia, továbbra is fölényesen vezetett a VB-pontversenyben. Imolában aztán kezdett "meleggé" válni a helyzet, hiszen Mikának motorhiba miatt ki kellett állnia a versenyből. A futamot csapattársa, Coulthard nyerte Schumacher előtt. Spanyolországban újfent beindult az "ezüst-henger" és Mika újabb futamgyőzelemmel növelte előnyét - "természetesen" Coulthard és Schumacher előtt. A diadalmenet folytatódott Monacóban is, ahol Schumacher betlizett és egy Alexander Wurz-cal való ütközés, majd egy több, mint négy perces boxkiállás után mindössze a tizedik helyen végzett. Coulthard nem fejezte be a futamot. Aztán jött Kanada, ahol mindkét McLaren kiállni kényszerült műszaki hiba miatt - Schumacher nyert Giancarlo Fisichella (Benetton-Playlife) és Eddie Irvine (szintén Ferrari) előtt. Nem sokkal a verseny után Mika életében fontos változás történt: június 13-án feleségül vette kedvesét, Erját. Noha Mika korábban nem vallotta magát családcentrikus embernek, aki feleségről, gyermekekről, kutyákról meg kertesházról álmodozik, ám úgy tűnik ekkorra Erjával való kapcsolata mégis megérett erre a lépésre. Pályafutása során Häkkinen később sokszor elmondta, hogy Erja támogatása nélkül sosem jutott volna el a csúcsra a Forma-1-ben, sőt talán 1995-ös balesete után feladta volna. A következő futamra a franciaországi Magny-Cours-ban került sor, ahol továbbra is Schumacher szárnyalt - megnyerte a versenyt csapattársa, Irvine és Häkkinen előtt. Ekkor egyébként már egyértelmű volt, hogy az előzetes latolgatások ellenére mégsem Coulthard, hanem a német pilóta lesz Häkkinen legnagyobb vetélytársa. A Brit Nagydíjon Mika indulhatott az élről és gyorsan el is húzott Schumachertől és a németet időközben megelőző Coulthardtól. A 13. körben azonban eleredt az eső. Mika csapattársa a 38. körben kipördült a pályáról. A 43. körben Häkkinen is megpördült, ám ő - Coultharddal ellentétben - vissza tudott jönni. Beküldték a biztonsági autót, s ezzel Mika kemény munkával megszerzett addigi előnye semmivé foszlott. Miután a biztonsági autó kiment Mika az 51. körben ismét hibázott és átvágott a füvőn - ezt pedig a szorosan mögötte haladó Schumacher kihasználta és elment mellette. Úgy tűnt, Häkkinennek be kell érnie a második hellyel, ám újabb reménysugárt jelentett a hír, hogy a Ferrari pilótája 10 másodperces "stop-and-go" büntetést kapott. Miközben a német az utolsó körben büntetését töltötte a boxban, Mika átszelte a célvonalat és győztesnek hitte magát. Ám kiderült, hogy Schumacher a boxutcában átszelte a célvonal meghosszabbított részét, így ő a futamgyőztes! A McLaren óvott a zavaros helyzet tisztázása érdekében, ám az FIA megállapította, hogy Michael jogtalanul kapta a 10 mp-es büntetést, így az eredmény maradt. Ez azért is nagyon fontos volt, mert Schumacher így zsinórban harmadik győzelmét aratta, s nagyon szorossá vált a világbajnokság. Hol volt már Mika kezdeti dominanciája? A kérdés az volt, hogy erre a nagy nyomásra Häkkinen vajon hogyan fog reagálni. Ausztriában máris választ kaptunk: az élről rajtoló Mika ellenállt Schumacher kezdeti támadásainak, s bizonyította, hogy igazán érett és mentálisan is erős pilótává fejlődött.Olyan versenyzővé, akitől joggal lehet elvárni a világbajnokság megnyerését. A zeltwegi kettős McLaren-győzelem után Németországban ismételt Ron Dennis csapata. A versenynaptár egyik leggyorsabb pályáján újfent nem volt párja az ezüst-nyilaknak és félelmetes erődemonstrációt láthattunk tőlük. Schumacher Ferrarija ezzel szemben csak az 5. helyre volt jó. Magyarországon a Ferrari Michael Schumacher-Ross Brawn kettőse mindenki eszén túljárt egy váratlan három boxkiállásos taktikával, ami a győzelmet jelentette számukra. Mika ezzel szemben műszaki gondokkal küzdött és csak a hatodik helyen végzett. Spa-Francorchamps sem hozott szerencsét a finn versenyző számára: az első kanyarban összekoccant Schumacherrel és kiesett. Häkkinen szerencséje volt a szerencsétlenségben, hogy Schumacher sem fejezte be a kaotikus versenyt: az első helyről esett ki, amikor a lekörözendő Coultharddal ütközött - egyébként máig vitatott körülmények között (illetve azok után, hogy 2003-ban Coulthard elismerte felelősségét talán már nem is annyira vitatott). Monzában ismét Schumacher volt soron. Egész hétvégén jól szerepelt: megszerezte a pole pozíciót, majd pedig - hiába rajtolta le Mika - egy sikánban látványosan megelőzte a McLaren versenyzőjét. Häkkinen ezt követően még egyszer meg is pördült, így örült, hogy a negyedik helyet meg tudta menteni Michael Schumacher, Irvine és Ralf Schumacher (Jordan-Mugen-Honda) mögött. A nyomás azonban egyre fokozódott, hiszen ezzel a diadallal Schumacher és ő pontegyenlőséggel álltak a világbajnoki tabella élén... Mika azonban nem roppant össze. Nagyon akarta ezt a világbajnoki címet és érezte, hogy ha most nem csinálja meg, akkor talán soha. Immár komoly versenyző volt, aki a legvégsőkig képes volt a koncentrálásra egyetlen cél érdekében. A szezon utolsó előtti versenyén, a Nürburgringen a két Ferrarié lett az első sor az időmérő edzésen. Mika azonban nem ijedt meg. A harmadik helyről indulva előbb Eddie Irvine-t előzte meg a pályán, majd Schumachert is a boxban. A diadal - egy nappal 30. születésnapja előtt - édes volt, ráadásul négy pontos előnyt biztosított neki a világbajnokságban a mindent eldöntő utolsó futamra! Suzukában Häkkinennek nem kellett sokat számolgatnia: ha Schumacher előtt végez, mindenképpen ő a világbajnok. Sőt, egy esetleges Schumacher futamgyőzelem esetén, még a második hely is Mika világbajnoki címét jelentette volna - mert pontegyenlőség esetén a több futamgyőzelem lett volna a döntő. Nyilvánvaló azonban, hogy a finn pilóta a győzelemre hajtott. A pole ugyan Schumacheré volt, ám a német pilóta esélyei drasztikusan lecsökkentek, amikor nem indult el az autója a felvezető körre egy kuplunghiba miatt és a hátsó sorból kellett nekivágnia a versenynek. Ugyan felküzdötte magát a harmadik helyre, ám tovább már nem ment, ugyanis szétrobbant autóján az egyik Goodyear gumi. Mika Häkkinen abban a pillanatban világbajnoknak mondhatta magát! Természetesen értesítették rádión a történtekről és később arról vallott, hogy ilyen körülmények között, ezzel a hatalmas örömmel nagyon nehéz volt a még hátrlévő körökre koncentrálni. De azért sikerült, így futamgyőzelemmel ünnepelhette pályafutása addigi legnagyobb sikerét! Finnország 1982 óta (Mika menedzserének, Keke Rosbergnek VB-címe óta) várt egy újabb Forma-1-es sztárra. A szupergyors Häkkinenről már az alsóbb kategóriákban lehetett sejteni, hogy ő lehet az, ám sokáig tartott, míg sikerült áttörnie saját lelki korlátain. A lényeg azonban az, hogy sikerült. Alig egy éve történt, hogy Ron Dennis "terápiájának" köszönhetően végre elhitte magáról, hogy képes futamot nyerni. Most pedig nyolc futamgyőzelemmel ott állt a Forma-1-es világ legtetetjén! Mika egyetlen év alatt vált félszeg "pechvogelből" magabiztos nyerőemberré. Teljesítményéről a nagy ellenfél, Michael Schumacher is csak szuperlatívuszokban tudott beszélni. Egy világbajnoki cím nem világbajnoki cím... - 1999 1999-ben természetesen nem lehetett más a cél, mint a címvédés. Az Ausztrál Nagydíj azonban nem a terveknek megfelelően alakult. Ugyan Mika és David ismét kibérelte az első sort az időmérő edzésen, ám a versenyen műszaki hiba miatt mindketten kiestek. Legnagyobb ellenfelük, Schumacher sem járt sokkal jobban: őt ismét gumidefekt sújtotta, így csak a nyolcadik helyen végzett. A futamot Eddie Irvine nyerte a másik Ferrariban. Mika aztán Brazíliában javított, ahol nyerni tudott Schumi előtt. Imolában hosszú idő óta először ütköztek ki Häkkinenen a nagy nyomás jelei: fölényesen vezetett, amikor egy buta vezetői hiba következtében a célegyenesre fordító kanyar után a betonfalba kormányozta autóját. Schumacher nyert Coulthard és Barrichello előtt. Monacóban Schumacher dominált és nem volt ellenszere. Mika Irvine-nal volt harcban a második helyért, amit azonban a boxban elveszített az írrel szemben. Barcelona ismét biztos pontnak bizonyult a McLaren számára: Häkkinen és Coulthard - az előző évhez hasonlóan - újfent magabiztos kettős győzelmet aratott Schumacher előtt. Montrealban az időmérőn Schumacher tűnt erősebbnek és ezt alátámasztva megszerezte a pole-t. A versenyen sokáig vezetett is, ám Mika imolai betlije után most ő hibázott és csapódott a célegyenesre fordító kanyart övező betonfalba. Azon a napon egyébként "világbajnokok falának" nevezték el ezt a falat, hiszen Schumin kívül Damon Hill (Jordan-Mugen-Honda) és Jacques Villeneuve (BAR-Supertec) is "felkenődött" rá. Häkkinen azonban nem követte a példát, így megnyerte a futamot. Számára azért is jelentett ez különleges diadalt, mert előtte mindig nehéznek találta ezt a pályát - olyannak, ami nem igazán fekszik neki. Magny-Cours-ban Mika a dobogó második fokára állhatott fel, de micsoda második hely volt ez! Miután az időmérő edzésen eleredt az eső Häkkinen csak a 17. helyre tudta magát kvalifikálni. A másnapi versenyen azonban ellenállhatatlan volt! Rövid idő alatt egészen a második helyig küzdötte fel magát - többek között Schumachert is megelőzve -, ám amikor a versenyen is eleredt az eső, kissé megtorpant. Ekkor Schumacher állt az élre, de őt később elektronikai problémák és egy nem tervezett boxkiállás visszavetette az ötödik helyre. Az egyetlen ember, aki ezen a napon még Mikánál is jobb volt, a Jordannel versenyző Heinz-Harald Frentzen, aki a C-csoportos sportautó versenyzésből magával hozott takarékos vezetési stílusának köszönhetően egy boxkiállással kevesebbel volt képes megoldani a versenyt a többieknél. Häkkinen azonban elégedett volt. Lehetett is: egyrészt növelte előnyét fő riválisával szemben a világbajnokságban, másrészt élete addigi egyik legjobb versenyét futotta - s a Mercedes sporigazgatója, Norbert Haug szerint ez többet ért, mint némelyik győzelme. A következő, Silverstone-i verseny fordulópontot jelentett a világbajnokságban: ez volt az a futam, ahol Michael Schumacher a Stowe-kanyarban a gumifalba vágódott és lábát törte, melynek következtében kénytelen volt kihagyni a következő hónapokat. Mika szempontjából ez azt jelentette, hogy ezentúl a Ferrari másik pilótájára, Eddie Irvine-ra kellett odafigyelnie, aki Schumacher kiválásával élete lehetőségéhez jutott. Silverstone azonban balszerencsésen alakult Häkkinen számára: feladni kényszerült a versenyt, amikor a kerékcserénél rosszul rögzített egyik abroncsa egyszerűen kigurult autója alól verseny közben. Ugyan ekkor még visszament a boxba és feltettek neki egy új kereket, amellyel vissza tudott állni a mezőny hátsó részébe, de az autó megsérült és a McLaren nem akart kockáztatni - különösen annak figyelembevételével, hogy Schumacher balesete miatt még mindig nyomott volt a hangulat -, így inkább végleg lehívták Mikát a pályáról. A versenyt másik pilótájuk, Coulthard nyerte, a Ferrari újdonsült elsőszámú versenyzője, Irvine előtt. Irvine playboy imázsa sokakat arra késztetett, hogy ne vegyék igazán komoly autóversenyzőként számba. Voltak akik Schumacher balesete után már biztos befutóként kezelték Mikát. Azonban az élet ismét leckét adott abból, hogy semminek nincs vége, ameddig a kockás zászló le nem inti az utolsó versenyt is... Zeltwegben óriási meglepetésre Eddie Irvine nyert. Ehhez azonban nem kellett megvernie Mikát. Úgy is lehet fogalmazni, hogy nem ő verte meg Mikát, hanem megtette helyette Häkkinen csapattársa, Coulthard ezt a szívességet. Schumacher kiválása valószínűleg Davidet is arra késztette, hogy újraértékelje a McLarennél betöltött szerepét. Amíg erős volt a konkurencia (értsd: a mezőnyben volt a legveszélyesebb ellenfélnek tartott Schumacher is) a wokingi csapat összetartóbbnak tűnt és úgy látszott Coulthard is sokkal inkább hajlandó Mika nyílt vagy éppen hallgatólagos támogatására - de legalábbis arra, hogy óvatosan kezelje a vele való esetleges csatákat, illetve ne támadja őt akkor sem, ha a helyzet azt elvileg lehetővé tenné. Most azonban Coulthard szemléletet váltott. Silverstone-i diadala csak megerősítette abban, hogy ő is az esélyesek közé tartozik és Zeltwegben is jelezte: nem kíván többé csapattársa hátvédje lenni. Ez a törekvése azonban rosszul sült el. Az első kanyarban rögtön megtámada Mikát, aminek következtében összeütköztek és Mika kipördült. Az utolsó helyről végül felküzdötte magát a harmadik helyre, de Irvine-t és Coulthardot már nem tudta utolérni. David egyébként nagy csatát vívott Eddie-vel az élen, de nem tudta megelőzni a rendkívül motiváltan versenyző írt. Hockenheimban tovább folytatódott a rémálom Häkkinen számára. Vezette a versenyt, amikor gumidefekttel a falba vágódott. Szerencsére nem sérült meg, ám a verseny ismét Irvine-é lett, akit elengedett csapattársa, a Schumachert helyettesítő Mika Salo. Budapesten aztán minden olajozottan ment: pole pozíció majd sima és magabiztos győzelem. Coulthard ezúttal jó szolgálatot tett Mikának, hiszen nyomást gyakorolt a sokáig második helyen autózó Irvine-ra, aki ennek következtében kicsúszott és visszaesett a harmadik helyre. Spa-Francorchamps-ban Coulthard újra támadott a rajtnál - ezúttal azonban szabályosan ment el Mika mellett és meg sem állt a győzelemig. Häkkinen a második lett. A máskor oly sportszerű finn most annyira dühös volt csapattársára, hogy nem gratulált neki a dobogón. Később megvádolta azzal is, hogy David sportszerűtlenül előzött az első kanyarban, ám ebben senki nem adott neki igazat - saját csapatfőnöke, Ron Dennis sem. Mikának le kellett nyelnie, hogy csapattársa ezúttal valóban jobb volt nála. Irvine azonban meggyugtató távolságban - csak a negyedik helyen - végzett. Olaszországban sem az ír bizonyult Häkkinen legkeményebb ellenfelének, hanem saját maga... A pole pozícióból indulhatott és kényelmesen vezetett, amikor egy osoba vezetői hibát követett el, kicsúszott és ezzel biztos tíz ponttól fosztotta meg magát. Mika dühében földhöz vágta kesztyűjét, majd beszaladt a bokrok közét, hogy a felgyülemlett feszültséget sírással engedje ki. Balszerencséjére a jelenetet egy szemfüles kamera egy helikopterről az egész világnak megmutatta... Häkkinen legeflejebb annak örülhetett ezen a hétvégén, hogy fő riválisa, Irvine nem tudta kihasználni a lehetőséget, hiszen hatodik helyével csak egy pontot szerzett. A Nürburgringen Mika csak a harmadik helyről indulhatott a meglepetés edzéselső, Heinz-Harald Frentzen és csapattársa, Coulthard mögül. Irvine a kilencedik helyre kvalifikálta magát. A verseny azonban rendkívül kaotikusan alakult. A rajtnál Mika megelőzte csapattársát, ám Frentzen elől maradt. A 17. körben elkezdett esni az eső, Häkkinen azonnal kiment a boxba, hogy esőgumikra cserélje abroncsait. Az eső azonban nem sokkal később elállt, így Mikának öt kör múlva újra ki kellett gurulnia, hogy száraz gumikra váltson. Ez gyakorlatilag megpecsételte a versenyét. Az élen közben egymást váltották a versenyzők, ám ezen a napon sokan képtelenek voltak megtartani a vezető helyet: Frentzen elektronikai hiba miatt állt ki, Coulthard kicsúszott, Ralf Schumachernek gumidefektje lett, Fisichella kipördült. A végén óriási meglepetésere Johnny Herbert (Stewart-Ford) ölébe hullott a győzelem, aki mellé Jarno Trulli (Prost-Peugeot) és Herbert csapattársa, Barrichello állhatott még a dobogóra. Mika végül is felküzdötte magát az ötödik helyre - és ami a lényeg: megelőzte Irvine-t, így előtte végzett és - ha kicsivel is - növelte előnyét legközelebbi vetélytársával szemben. A F1-es hírek ekkoriban nemcsak a versenyekről szóltak, hanem arról is, hogy mikor tér vissza csapattársát segíteni a Silverstone-ban megsérült Michael Schumacher. Nos, némi huza-vona után a német végül is két versennyel a szezon vége előtt, a Malajziai Nagydíjon ült ismét autóba. És a visszatérés remekül sikerült, hiszen az új pályán Schumacher megszerezte a pole pozíciót csapattársát is majdnem egy másodperccel verve. Mikának meg kellett elégednie a rajtrács negyedik helyével (a két Ferrarin kívül Coulthard is megelőzte). A verseny Mika saját bevallása szerint pályafutása legnehezebb futama volt: a trópusi időjáráshoz és a magas páratartalomhoz egyáltalán nem tudott alkalmazkodni északi szervezete, ráadásul Coulthard kiesése után egyedül kellett megküzdenie a két Ferrari-pilótával. Schumacher mindenben segítette a világbajnoki címre esélyes Irvine-t: előbb elengedte, majd feltartotta Mikát, hogy csapattársa előnyre tehessen szert, aztán miután a kerékcsere után véletlenül ismét Eddie elé került újra elengedte az írt. Irvine nyert Schumacher és Mika előtt. A finnt annyira kimerítette a verseny és az extrém időjárási körülmények, hogy a dobogón alig tudott megállni a lábán. Még rosszabb hír volt, hogy ezzel Eddie négy pontos előnnyel érkezik az utolsó versenyre... Vagy mégsem? A verseny után ugyanis mindkét Ferrarit diszkvalifikálták az élről, mert az oldalsó légterelőjüket szabálytalannak találták. Ezzel Mika világbajnok volt! Pontosabban csak lehetett volna, ha a Ferrari nem óv és nem fogadják el az óvását egy héttel később Párizsban. Az indok az volt, hogy az eltérés a megengedett toleranciaküszöbön belül van. Mika elmondása szerint számára nehezebb volt ez a néhány nap bizonytalanság, mintha az elejétől fogva kimondták volna, hogy a Ferrarit nem diszkvalifikálják. A finn versenyző később interjúkban elmondta, hogy szinte megkönnyebbült, amikor megszületett a döntés (még akkor is ha ez számukra nem volt kedvező), mert így végre ismét tudta, hogy hányadán állnak és mennyire kell készülnie, koncentrálnia az utolsó versenyre. És az utolsó versenyre nagyon kellett koncentrálni! Akárcsak egy évvel korábban, most is Suzukában volt a záró futam, ám most az volt a különbség, hogy Mika érkezett hátrányban a versenyre és az ellenfél Irvine volt, nem Schumacher. Ez utóbbi azonban csak papíron volt igaz. A valóságban továbbra is a német volt az erősebbik Ferrari pilóta. Michael meg is szerezte a pole-t, miközben Irvine csak az ötödik helyről vághatott neki a futamnak. A felállás tehát egyértelmű volt Ferrari szempontból: Schumachernek meg kell nyernie a versenyt (ha már Irvine nem tudja) és ebben az esetben Irvine-nak a 4. hely is elég a világbajnoki címhez. Ha azonban Mika nyer, akkor nem kell számolgatnia: ebben az esetben mindenképpen világbajnok, még akkor is, ha Irvine a második, hiszen több futamgyőzelme miatt a pontegyenlőség a finnek kedvezett volna. Häkkinen semmit nem akart a véletlenre bízni: a startnál rakétaként lőtt ki, lerajtolta Schumachert és onnantól kezdve hiba nélkül teljesítve a távot vissza sem nézett. Irvine hiába jött fel a harmadik helyre, Mika nem adott neki esélyt és ezzel elnyerte második világbajnoki címét! 76 pontjával Häkkinen ezúttal csak két ponttal előzte meg legközelebbi riválisát, Irvine-t és a vártnál nehezebben, "izzadságszagúbban" ért fel a csúcsra. Legalábbis Schumacher Silverstone-i balesete után a legtöbben sima diadalmenetet vártak tőle. Hogy mégis ilyen szorosan alakult a szezon vége, az elsősorban annak volt köszönhető, hogy a McLaren is és Mika is többet hibázott a szokásosnál. Ezt sokan érdekes módon pontosan Schumacher távollétével magyarázták. Amíg ő a mezőnyben volt, addig ugyanis száz százalékos volt az ellenfelek koncentrációja is. Ezen kívül Mikára nagyobb nyomást helyezett az Irvine-nal való küzdelem, hiszen ebben abszolút esélyesként tartották számon - egyszerűen muszáj volt nyernie. Ez a teher szemmel láthatóan sokszor bénítóan hatott rá. Hogy az utolsó versenyen mindezt mégis maga mögött tudta hagyni és magabiztosan nyerte meg a diadalt, az lelki tartását dicséri. Häkkinen mindig képes volt akkor a legjobban odatenni magát, amikor arra a legnagyobb szükség volt! Ez volt talán a legfőbb jellemzője versenyzői karakterének. Visszavágó Schumacherrel - 2000 2000-ben Mika nagy dologra készülhetett: ha harmadszor is megnyeri sorozatban a világbajnokságot, akkor azzal olyan tettet hajt végre, ami előtte csak a nagy Juan Manuel Fangiónak sikerült eddig (igaz, Fangio nem csak hármat nyert sorozatban, hanem négyet). Természetesen a szezon kezdetén gyakran kérdezték Häkkinent, hogy mit szól ehhez a lehetőséghez, ám Mika előre nem akart találgatásokba bocsátkozni. Az Ausztrál Nagydíjon minden úgy indult, mint a korábbi két évben is: Mikáé volt a pole csapattársa, Coulthard és Michael Schumacher előtt. A versenyen azonban nem jött ki a McLarenek időmérő edzésen tapasztalt fölénye: nem tudták lerázni Schumachert, ám ez még a kisebbik baj volt. A nagyobbik az volt, hogy a Mercedes motor is felmondta a szolgálatot: Coulthardnál a 11., Häkkinennél a 18. körben. A versenyt Schumacher nyerte új csapattársa, Rubens Barrichello és öccse, Ralf Schumacher (BMW-Williams) előtt. A McLaren-Mercedes Interlagosban is kibérelte az első sort - "természetesen" Mika, David sorrendben -, ám onnan is nulla ponttal voltak kénytelenek távozni. A rajtnnál Häkkinen még megőrizte vezető helyét, ám aztán a második kör első kanyarjában Schumacher megelőzte. Mika versenye a 30. körig tartott, amikor is az olajnyomás problémája miatt ki kellett állnia. A másik McLarennel, David Coulthard ugyan a második helyen ért célba, ám az első terelőszárny beállításának szabálytalansága miatt utólag diszkvalifikálták, így Fisichella (Benetton-Playlife) és Frentzen (Jordan-Mugen-Honda) léphetett még fel a dobogóra Schumacher mellé, aki megnyerte a futamot. Imolában, a San Marinói Nagydíjon sikerült Mikának először célba érnie a 2000-es szezonban: a második helyen Schumacher mögött. Häkkinen ismét az első rajtkockából vághatott neki a versenynek, mellőle Schumacher indult. Az első kerékcseréig kettejük között nem sokat változott a helyzet: Schumacher tartotta magát körülbelül egy másodperces hátránnyal, azonban mindketten egy másodperccel verték körönként a mezőny többi részét! Az első kerékcserénél Mika még megőrizte vezető helyét, ám Ross Brawn és a Ferrari "kitrükközte" a McLarent, Schumacher ugyanis több üzemanyagot kapott Mikánál és bár emiatt az első és a második kerékcsere között egy kicsit lemaradt (kb. 5 másodperccel) Mikától, ám a második kerékcserére négy körrel később tudott kimenni és ezzel átvette a vezetést Häkkinentől a boxban. A helyzeten a verseny végéig nem tudott Mika változtatni, így maradt számára a második hely. De legalább végre célba ért... Silverstone a McLarenek teljes diadalát (kettős győzelem) hozta - bár nem úgy, ahogy azt Mika képzelte, csapattársa, Coulthard ugyanis a rajtnál megelőzte és onnantól kezdve nem adta át többet a helyét Häkkinennek. Az első két rajtkockát elfoglaló Barrichello és Frentzen (az időmérő edzést ruletté változtatta az időjárásváltozás) műszaki hiba miatt volt kénytelen kiállni, így Coulthard nyert Mika és Schumacher előtt. Barcelonában aztán végre eljött az áttörés pillanata és Mika megszerete első futamgyőzelmét a szezonban! Tulajdonképpen most szerencséje volt, hiszen a pole-ból induló Schumachernek gondjai támadtak a boxban második kerékcseréjénél (így Häkkinen a boxban előzte meg), majd még egy gumidefekt is sújtotta - így a német végül csak ötödik lett. Mika viszont nyert Coulthard és Barrichello előtt. A nürburgringi esőversenyen Schumacher visszavágott, Mika a második helyen végzett csapattársa, Coulthard előtt. Monaco sem Häkkinen futama volt: miután csak az 5. helyen kvalifikálta magát, a végén hatodik lett, mert boxkiállása 52,3 másodpercig tartott. A futamgyőztes - Schumacher kiesése után - Mika csapattársa, Coulthard lett. Montrealban Schumacher indulhatott az élről és meg is nyerte az esőversenyt Barrichello és Fisichella előtt. Mika a negyedik helyen végzett. Magny-Cours-ban kettős McLaren-győzelem született - ám megint nem Häkkinennek, hanem Coulthardnak hívták a győztest. Schumacher motorhibával kiesett. És aztán jött az Osztrák Nagydíj: Mika nagy visszatérése! A 2000-es szezon ezen szakaszában sokan már kezdték leírni a kétszeres világbajnokot és egyre többet beszéltek arról, hogy Schumacher és Coulthard között fog eldőlni a világbajnokság. A pontverseny állása is ezt látszott alátámasztani: Schumacher vezetett 56 ponttal, Coulthard volt a második 44 ponttal és Mika csak a harmadik helyen állt 38 ponttal. Zeltwegben azonban a finn pilóta tökéletes hétvégét produkált: pole pozíció majd győzelem csapattársa, Coulthard és a ferraris Barrichello előtt. Schumacher kiesett, miután a rajtnál hátulról belésazaldt Ricardo Zonta (BAR-Honda). Mika számára Zeltweg fordulópontot jelentett a 2000-es évet illetően: addig Coulthard valóban gyakran erősebbnek tűnt nála, ám innentől kezdve ismét a motivált Häkkinent vélhette felfedezni a nagyközönség. Mi történt? Adrian Newey, a McLaren fő tervezője szerint szó sem volt arról - amit pletyka szintjén némelyek rebesgettek - hogy a McLarennek "elege lett" abból, hogy DC pontokat vesz el a Ron Dennis kedvencének tartott Häkkinentől és Ausztriától kezdve Mika jobb autót kapott volna a skótnál. Nem. A McLaren magyarázata alapján sokkal prózaibb okokról volt szó: egyrészt az Osztrák Nagydíj előtti versenyek többsége inkább Coulthard vezetési stílusának feküdt, másrészt pedig Zeltwegig a McLaren gyakran túlkormányzottsággal küszködött és Mika sosem volt a legerősebb az ilyen jellegű problémák lekezelésében. A finn versenyzőt minden idők leggyorsabb pilótái között tartották számon - ám hogy ezt a gyorsaságot ki tudja hozni magából mindig semlegesen viselkedő autóra volt szüksége. Ha az autó eltért ettől, akkor sokkal nagyobb gondjai támadtak, mint csapattársának - akinek viszont ez nem jelentett akkora problémát. És a McLarennek Ausztriától kezdve sikerült az alulkormányzottság problémáját kiküszöbölnie... Hockenheimban új tagot köszönthettünk a futamgyőztesek klubjában: a brazil Rubens Barrichellót. Schumacher ismét balesetet szenvedett a rajtnál, így az út szabadnak tűnt a McLaren újabb kettős győzelme felé. Ezt több tényező összejátszása akadályozta meg: Egyrészről a 26. körben a Forma-1 történetében addig példátlan dolog történt. Egy 47 éves lyoni férfi bemászott a pályára és magára teríve egy feliratokkal ellátott lepedőt a pályán sétálgatva tűntetett a Mercedes ellen azért, mert a Daimler-Chrysler francia gyára elbocsátotta az állásából. Ez természetesen a biztonsági autó beküldését eredményezte melynek következtében a McLaren pilótái elvesztették addig kiharcolt előnyüket. A legjobban a 18. ratkockából induló Barrichello járt, aki így közvetlenül az élmezőny mögé tudott felzárkózni. Miután a 28. körben elhagyta a pályát a biztonsági autó, a 30. körben már jöhetett is vissza Pedro Diniz (Sauber-Petronas) és Jean Alesi (Prost-Peugeot) ütközésének köszönhetően. A 32. körben aztán eleredt az eső. Szinte az egész mezőny kiözönlött a boxba esőgumikért - egyedül Barrichello és Frentzen kockáztatott és maradt kint száraz pályára való abroncsokkal. Márpedig a brazil alsót húzott a tizenkilencre és ezzel valóban sikerült megnyernie a versenyt! (Frentzen elektronikai problémákkal kiesett.) Második helyével Mika is elégedett volt, hiszen Coultharddal szemben egyenlített, Schumacherhez képest pedig már csak két pont volt a hátránya összetettben. A Magyar Nagydíjon pedig ez a hátrány is előnnyé változott. Mika ugyan csak a harmadik rajtkockából indult Schumacher és Coulthard mögül, ám akkoriban szokásos rakétarajtjainak egyikével az első kanyarban már ő volt elől és onnatól kezdve utolérhetetlen volt. Schumacher a második helyen ért célba, ezzel a világbajnoki pontversenyben Häkkinen két pontos előnnyel az élre állt! A következő verseny, a Belga Nagydíj Mika pályafutásának egyik legemlékezetesebb futamaként vonult be a Forma-1-es történelemkönyvekbe. A pole pozícióból indult, ám a 12. körben hibát követett el a vizes pályán, kipördült és így Schumacher elment mellette. A finn azonban vissza tudott jönni a pályára és üldözőbe vette Michaelt. A verseny vége felé felszáradt a pálya és a McLaren szárnyra kapott. Öt körrel a verseny vége előtt Häkkinen már ott loholt Schumi nyakán és az Eau Rouge-ból kigyorsító egyenesben meg is próbálkozott az előzéssel. Ekkor azonban még nem sikerült, mert Schumacher jól zárta a szöget a következő kanyarban. Egy körrel később azonban sokak szerint Mika Häkkinen karrierjének leglátványosabb pillanata jött el. Amint Schumacher belefogott Ricardo Zonta lekörözésébe ugyanazon a helyen, ahol egy körrel korábban Mika megpróbálta megelőzni, Häkkinen nagyon szemfüles módon nem ment ki Schumacher után balra, hogy ott körözze le a brazilt, hanem meglátta, hogy Zonta a belső íven is hagyott egy autónyi helyet. Mika bebújt és a következő kanyar előtt már ő volt elől, ráadásul a belső íven. Schumacher semmit sem tehetett - be kellett érnie a második hellyel a szokatlanul agresszív oldaláról bemutatkozó Häkkinen mögött. A manővert sok fórumon a 2000-es év legszebb pillanatai közé választották, s legalább ugyanannyi helyen az "év előzésének" szavazták meg a nézők. Mika előnye immár hat pont volt a világbajnoki pontversenyben és ebben a pillanatban úgy tűnt, hogy meglesz az a mesterhármas... A monzai Olasz Nagydíj azonban a pole-ból induló Schumacher sima győzelmét hozta, Mika pedig a második helyen végzett. A pontversenyben ismét csak két pont volt Häkkinen előnye. Indianapolisban pedig jött a teljes fordulat: Schumacher első rajtkockát szerzett és nyert, Mika pedig motorhibával kiesett. Noha Häkkinennek egy szava sem lehetett, hiszen Interlagos óta ez volt az első kiesése (és ezzel kedvezőbben állt a kiesési rátája a Schumacherénél: Mika az Amerikai Nagydíjig a megtehető körök 90,8 százalékát teljesítette a szezonban, míg német vetélytársa 82,8 százalékon állt), azonban ez most nem a legjobbkor jött számára. Schumacher győzelmet aratott az új pályán és nyolc pontos előnye két versennyel a szezon vége előtt azt jelentette, hogy a következő - suzukai - futamon akár már világbajnok is lehet. Japánban a pole ismét Schumacheré volt, de Mika ismét lerajtolta a németet. Ezt követően ők ketten olyan versenyt futottak, amely 1990-es makaói párbajukat idézte! Legalábbis annyiban, hogy a többiek a nyomukba sem érhettek - a gigászok egymás között döntöttek. Mika nem tudta lerázni Schumachert, de az erőviszonyok annyira kiegyenlítettek voltak, hogy Michael sem tudott előzési pozícióba kerülni. Az első kerékcserénél Häkkinen megőrizte vezető pozícióját, azonban röviddel ezután elkezdett esni az eső. Nem is esni, csak szivárogni: annyira nem volt nagy, hogy esőgumikért kelljen kimenni, de arra pont elég volt, hogy előnyt jelentsen az esőmenő Schumachernek. A német rátapadt Häkkinenre, ráadásul neki csak három körrel később kellett kimennie a boxba második kerékcseréjére, mint Mikának. Ez pedig döntőnek bizonyult. Amikor a 40. körben Michael ismét a pályára gurult boxlátogatása után, már ő volt elől négy másodperccel, majd ezt az előnyét még növelni is tudta valamelyest. Most Mikának kellett támadni. Häkkinen meg is próbált feljönni Schumacherre, de a Ferrari pilóta tapasztaltabb volt annál, hogy hagyja támadó közelségbe kerülni Mikát. Ez pedig Michael Schumacher harmadik világbajnoki címét jelentette, hiszen az utolsó futamon már nem lehetett behozni előnyét. A nézőközönség nagy csatát láthatott, amely egyben nemes is volt és Mika bebizonyította, hogy a vereséget is sportszerűen el tudja viselni: este együtt ünnepelte Schumachert a Ferrari csapattal a német pilóta világbajnoki partiján! Az utolsó versenyre nem maradt más hátra, mint a konstruktőri világbajnoki címért való küzdelem: Schumacher azonban ismét győzött, Barrichello pedig egy harmadik hellyel járult a Ferrari sikeréhez a csapatvilágbajnokságban. Mika a negyedik helyen végzett, mivel korai rajtja miatt 10 másodperces "stop-and-go" büntetéssel sújtották. Érdemes megjegyezni, hogy Häkkinen 2000-ben összesen 9 leggyorsabb kört futott, ami rekord az egy szezonban futott leggyorsabb körök tekintetében. Häkkinen tehát 89 pontjával második lett a 2000-es bajnoki pontversenyben a végül 108 pontos Schumacher mögött. Ennek ellenére nem szomorkodott sokat, hiszen ekkor már a világ is tudta: Mika hamarosan apa lesz! Felesége, Erja 2000. december 11-én egészséges fiúgyermeknek adott életet, aki a Hugo Ronan nevet kapta. A Forma-1 világa pedig feltette az ilyenkor szokásos kérdést: ez 2001-ben vajon ösztönzőleg, vagy inkább hátráltatóan fog hatni Mikára? Kihunyt a tűz? - 2001 A 2001-es szezon első versenyén, Melbourne-ben Häkkinen a harmadik helyen kvalifikálta magát a két Ferrari-pilóta mögött, ám a verseny 25. körében - a második helyen autózva Schumacher mögött - eltörött autója felfüggesztése és a finn kipördült a pályáról. Malajziában a negyedik rajtkockából indulhatott (a két ferrarison kívül Ralf Schumacher kvalifikált még előtte), ám az eső ismét nem volt ínyére és csak a hatodik helyen végzett a versenyen. Interlagosban harmadik rajtkocka, majd kuplungproblémák miatt kiesés következett a rajtnál. A San Marinói Nagydíj Ralf Schumacher és a BMW-Williams első futamgyőzelmét hozta - Mika egy feltűnésmentes versenyen a negyedik helyen végzett. A Spanyol Nagydíjon Mika hagyományosan jól szerepelt mindig, s az időmérő edzésen ezt újra aláhúzta második helyével és azzal, hogy csak 0,085 másodperccel maradt el Michael Schumacher pole idejétől. A verseny kettejük klasszikus csatáit idézte: Mika végig rajta volt az élen haladó Michaelen, ám az előzésre nem volt esélye. Az első boxkiállás után Schumacher megőrizte vezető pozícióját, ám a másodiknál problémái támadtak, így Häkkinen meg tudta előzni a boxban. Mivel a német autója erős vibráció miatt lelassult a verseny utolsó szakaszában, úgy tűnt, hogy Mika nagy fölénnyel nyeri meg a versenyt. Ám a sors nem így akarta! Az utolsó körben Häkkinennek kuplunghibával kellett a pálya szélére állítani autóját! Ez nem Mika éve! A versenyt Schumacher nyerte, ám ő is azt nyilatkozta, hogy Häkkinen érdemelte volna a diadalt. A finn nem mutatott frusztráltságot: ezen már ő is csak nevetni tudott! Ausztriában Mika ismét nem tudott elindulni a rajtnál - ezúttal a rajt-elektronika szúrt ki vele. Monacóban Häkkinen a harmadik helyről indulhat - Coulthard és Schumacher mögül -, ám most meg az autó kormányművével akadtak gondok és akadályozták meg a verseny befejezésében: előbb lemarad az élen haladóktól, majd egy nem tervezett boxkiállás következik, aztán pedig a verseny végleges feladása a 15. körben a 16. helyről. Kanadában Mika csak a nyolcadik helyről indulhat, ám végül mégis felállhat a dobogó harmadik fokára Ralf és Michael Schumacher mögé. A 2001-es szezonban ez volt az első dobogós helyezése. A nürburgringi Európa Nagydíjon a hatodik helyről indult és ott is fejezte be a versenyt. A Francia Nagydíjon a negyedik rajtkockából induló Häkkinen autója ismét nem indul el a felvezető körre - a változatosság kedvéért most váltóhiba miatt. A Brit Nagydíjon aztán ismét a régi Mikából látthattunk ízelítőt: a második rajtkockából indult, majd nyert, mert a Ferrari eltaktikázta magát és kettő helyett egyboxkiállásos taktikával küldte harcba pilótáit. Mika ezzel azonban még mindig csak 19 ponttal rendelkezik 2001-ben és az ötödik helyen áll a VB-pontversenyben. Hockenheimban a harmadik rajtkockából indulhat, ám az ötödik körben már ki is áll motorhibával. A Magyar Nagydíjon a hatodik helyre kvalifikálja magát, a versenyen pedig - amelyen Michael Schumacher megszerzi negyedik világbjnoki címét - az ötödik helyen végez. Spa-ban a hetedik rajthely a Mikáé, a versenyen pedig a negyedik hely. Monzában Häkkinen bejelenti, hogy a 2002-es szezont kihagyja és feltöltődésre fogja használni családjával, de 2003-ban ismét visszatér. Azonban már ekkor sokan kételkednek benne, hogy a korábbiakhoz képest alulmotiváltnak tűnő Mika visszajön-e még valaha egyáltalán. A 2001-es Olasz Nagydíj nyomott hangulatban zajlott, melynek oka az Amerikai Egyesült Államokat szeptember 11-én ért terrortámadás volt, valamint egy korábbi F1-es kollégájukat, Alessandro Zanardit ért baleset az egy nappal korábban megrendezett CART-versenyen, minek következtében amputálni kellett az olasz versenyző mindkét lábát. Mika a versenyen a hetedik rajtkockából indulhatott és a 19. körben a kilencedik helyről állt ki váltóhiba miatt. A futam a kolumbiai Juan Pablo Montoya (BMW-Williams) első győzelmét hozta. Häkkinen "hattyúdalára" az Amerikai Nagydíjon került sor. A kétszeres világbajnok a második rajtkockából vághatott neki a futamnak Michael Schumacher mögül. Most azonban Rubens Barrichellóval kellett inkább megküzdenie, akit Schumacher készségesen maga elé engedett, hiszen számára már nem volt tétje a versenynek, brazil csapattársának azonban még pontokat kellett gyűjtenie a pontverseny második helyéért zajló harcban. Ezúttal azonban a McLaren volt ügyesebb a boxtaktikát illetően és Mika az élre tört egyetlen boxkiállása után. Innentől pedig már nem hibázott és learatta pályafutása 20. - egyben utolsó - Forma-1-es futamgyőzelmét. És ehhez mindenki szívből tudott gratulálni neki, hiszen a pilótatársak is érezték: megérdemli, hogy egy csodálatos karrier szépen fejeződjön be. Mika Suzukában, a szezon utolsó futamán még egy negyedik helyet gyűjtött be és 37 pontjával végül a VB ötödik helyén végzett. Utolsó szezonjáról rengeteg balszerencséje mellett azt is el lehet mondani, hogy ő maga sem volt már a régi - valahogy hiányzott belőle a tűz -, de Mika Häkkinenről semmi esetre sem ez fog eszünkbe jutni, hanem az, hogy rendkívüli gyorsasága és tehetsége mellett végig megőrizte szerénységét - sikerei napjaiban is - és ez még az ellenfelek számára is szimpatikus kollégává tette. Mika Häkkinen végleges visszavonulását a Forma-1-től 2002-es szezon közepén jelentette be, ám 2005-ben ismét láthatja őt a nagyérdemű a Mercedes színeiben - a DTM sorozatban.